Az a hisztéria, ami elharapózott a román közéletben már engem is zavarni kezdett. Pedig türelmes ember vagyok és a nagypolitika baromságain csak ritkán akadok ki, nem mintha nem érintene engem is a sok rossz döntés, vagy éppen a döntések teljes hiánya más területeken.
Na de azzal, hogy most már ezt az országot a Valutaalap vezeti, nem lehet egyetérteni. Remélem ti is így gondoljátok! Mert úgy tűnik, hiába van miniszterelnökünk, elnökünk, parlamentünk, ha egyszer a Valutaalap aszongya, akkor nincs mese, mindenki szalutál, és végrehajt. Szó nélkül. Ami engem zavar. Nemcsak azért, mert így bohócot csinálnak magukból azok az emberek akiket én (is) a hatalomra segítettem szavazatommal, hanem azért is, mert egy olyan cég, mint a valutaalap csak ne ossza az észt nekünk, akik nap mint nap keményen kell dolgozzunk, hogy ők biznisz klásszon repülhessenek szerte a világba rosszabbnál rosszabb tanácsokat adni és szegénységbe, vagy legalábbis a szegénységi küszöb környékére küldve egész társadalmi csoportokat. Mert a luxustárgyalótermekben a közalkalmazottak, vagy a munkások csak számok, olyan fölösleges tényezők, amelyek a profitszerzés útjában állnak és meg kell tőlük valahogy szabadulni.
Szóval nem akarok olyan politikusokat és döntéshozókat még egyszer az ország élén látni, akik ennyire meghunyászkodnak ezen intézmények előtt, amelyek alapvető célja az, hogy segítsenek a bajba jutottakon. Ők azonban úgy segítenek, hogy aki nyakig van, azt belenyomják teljesen. Nekem ne segítsenek. Azon is törtem a fejem, hogy milyen lenne, ha beállítanék a Román Nemzeti Bank bukaresti székházába egy hétfő reggel nyolc órakor egy borítékban 3000euróval (kb. ennyi most az egy főre eső adóssága az országnak) és aszondanám: tessék a tartozásom, holnaptól, ha alá akartok írni valami újabb ránkerőltetett hitelkérelmet, akkor mellékletbe tegyétek hozzá, hogy ez nem vonatkozik alulírott PP állampolgárra. Gondolom vágnának egy pofát a fiúk.
