Vidékfejlesztési tervek

A 2007-13 időszak vidékfejlesztési programja elfogadás alatt állnak az Európai Bizottságnál, egy részüket már el is fogadták, természetesen. A romániait még nem. A mezőgazdaság honlapján átnéztem az elfogadott terveket, és a tagállamok nagy része - igen okosan - a második pillérre tette a hangsúlyt. Tehát a vidéki térségek környezeti állapotának a fenntartására, tájgazdálkodásra. Vannak olyanok, akik több mint 70%-át a teljes támogatásnak ide szánták (Svédország, Ausztria). A Közép-Kelet Európai országok inkább az első pillért, tehát a beruházási támogatásokat részesítették előnyben, ami talán érthető is, ha pld. a romániai agrárium technikai felszereltségére gondolunk. De abban a pillanatban, amikor eszünkbe jut, hogy a kontinens legértékesebb természeti értékei éppen ebben a térségben találhatók (még), akkor rosszul esik látni, hogy a modernizációs törekvések hogy tehetik tönkre ezeket a féltermészetes és természetes agrár-ökoszisztémákat. Mert nem lesz érdemes termelni ilyen kicsiben, a piacrajutás már most szinte lehetetlen, a helyi piacok tartják el a félig önellátó gazdaságokat. És a nagy bevásárlóközpontok épülnek már a közepes és kisvárosokban is, akár a 40.000 lélekszámnál kevesebbet számlálókban is. A nagyok meg nem aprózzák el a felvásárlásokat, ők csak olyan beszállítóktól vásárolnak, amelyek az egész lánc számára elegendő terméket tudnak szállítani. És a baj akkor kezdődik, hogyha a termelő inkább nem fordít elegendő forrást a környezetvédelmi előírások betartására - szennyezi a környezeti elemeket - csakhogy eleget tudjon termelni a nagy beszállítóknak (lásd a Székelyudvarhelyhez közeli tejfeldolgozó esetét).