lehetne akár a címe is a hazai helyzetnek. De mégsem olyan vészes a helyzet. Az angol szakértőt Michael Dower-nek hívják, egyetemi tanár és nemzeti parknak is volt már igazgatója. Érdekeseket mesél az európai vidékfejlesztésről, de hát ott már több évtizedes múltja van, mi meg rá vagyunk kényszerítve (éppen a támogatások hatására), hogy elég hamar megtanuljuk. Igaz az is, hogy okulhatunk a mások hibáiból, de hát azért ez egy olyan terület, amit teljesen meghatároznak a helyi adottságok, néhány ötletet lehet hasznosítani, de átvenni egész rendszereket nem igazán.
Egy sor intézkedés csak 2010 környékén indul be, például a NVT legújabb változatában nincs benne az organikus, azaz a biogazdálkodás támogatása (a minisztériumi szakemberek megnyugtattak, hogy csak 2008 esetében van így, utána lesz - majd meglátjuk).
A legnagyobb bej szerintem a tengelyek közötti egyenlőtlen elosztás, a második, agrár-környezetvédelmi, tájgazdálkodási, diverzifikációs tengelyre csak 25% jutott, ami ugyan közel 2 milliárd euró, de a hazai adottságokat figyelembe véve kevés. Ennek a legnagyobb vesztesei éppen a magas természeti értékű hegy- és dombvidéki területek. Azaz a Székelyföld például.
Az is érdekes, hogy az őszi felülvetésre (ami ugye az eróziós mozgásokat akadályozza meg a szántóterületeken) a támogatás alig haladja meg a 100 eurót hektáronként. Egyszerű kiszámolni, hogy akinek nincs gépesítve a gazdasága, az gyakorlatilag nem fog ebben részt venni, hiszen a szántás értéke összeadva a vetőmagéval meghaladja a támogatást - magyarul ráfizetéses részt venni ebben az intézkedésben. És ezt ki fogják számolni a gazdáink, és természetesen úgy döntenek, hogy nem! Na ugye nem ártott volna többet áldozni a második tengelyre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése